A misztika egy elérhető állapot, amelyben az ember elnyeri a végső tudatosságot, az extázis fizikai és mentális állapotát és a megvalósítás végső erejét.
Ez a koncepció számtalan kultúrában alapvető szerepet játszott és játszik ma is szerepet a különböző vallási és nem vallási hagyományokban.
Kiterjedt megértés: A miszticizmus a különböző vallási és misztikus hagyományokban utat kínál a tiszta tudatosság megtapasztalásához és a végső valósággal való mélyebb kapcsolathoz.
A hétköznapi tapasztalatokon túl: A misztikus gyakorlatokkal való foglalkozás túllép a szokásos érzékszervi észlelésen, és a nem hétköznapi tudatállapotokon keresztül betekintést nyújt a spirituális igazságokba.
Univerzális alkalmazás: A miszticizmus nem korlátozódik egyetlen vallási hagyományra sem, hanem az isteni vagy a létezés mélységes valóságával való közvetlen közösségre való egyetemes törekvés.
Történelmi és kulturális mélység: A miszticizmus az ősi gyakorlatokban gyökerezik, és a spirituális tapasztalatok széles skáláját foglalja magában, a természetmisztikától a vallási tapasztalatok összetett rituáléiig.
A miszticizmus egy olyan kifejezés, amelyet általában a megváltozott tudatállapot vagy az extázis állapotának leírására használnak. A tiszta tudatosság ezen megtapasztalt állapotai kapcsolatba hozhatók Istennel vagy bármely magasabb rendű lénnyel, de ez nem feltétele ennek a fogalomnak.
Bár a miszticizmusnak számos definíciója létezik kultúrától és vallástól függően, mindannyian rendkívüli élményekkel és elmeállapotokkal társítják, amelyek gyakran meghaladnak minden fizikai tudatosságot vagy tapasztalatot.
A miszticizmust gyakran vallásosnak tartják, de fontos megjegyezni, hogy számos kultúra, például a nem keresztény vallások és kultúrák is ismertek arról, hogy sajátos gyakorlatokat alkalmaznak a misztikus élmények eléréséhez.
A személyes átalakulás a jelenségvilágon és az abszolút valóságon keresztül lehetséges, függetlenül az egyén vallási és spirituális meggyőződésétől.
A miszticizmus a vallási vagy misztikus élmények gyakorlása, amelynek célja különböző tudatállapotok elérése, és számos ideológiában, mítoszban, legendában és mágiában szerepel.
A misztikus teológia a magasabb erők, a spirituális igazság vagy a végső valóság közvetlen megismerésével kapcsolatos fogalom, amely intuíció vagy belátás révén érhető el.
Bár a miszticizmus a vallási tapasztalaton és a spirituális hagyományokon kívül rejtélyesnek vagy irracionálisnak tekinthető, sok más kultúra is használja ezt a fenomenológiai jellemzőt a valláson kívül más módon.
Sokan úgy vélik, hogy a miszticizmus csak a modern kor és a huszadik századok kora. A valóságban azonban ez a pszichológiai jelenség évszázadok óta jelen van a legkülönbözőbb nem vallásos és vallási hagyományokban.
Történelmi bizonyítékok azt mutatják, hogy a miszticizmus a görögökig nyúlik vissza, akik a miszticizmus kifejezést a kultúrába vagy vallásba való beavatásra használták. A misztikus kifejezés az angolban a "myelin" igéből származik, ami azt jelenti, hogy olyan személyt jelöl, aki titkot őriz.
A misztikus élmények nem érzékszervi jellegűek, és lehetővé teszik az alany számára, hogy ismerje a valóságot vagy a körülményeket, amelyeket felfedez. Gyakran úgy írják le őket, mint a tiszta tudatosság állapotát és a végső valóság megtapasztalását, közvetlen betekintést nyújtva a világ isteni lényegébe és egy magasabb hatalomba.
A miszticizmus azonban nemcsak különböző gyakorlatok, például vallási gyakorlatok, például mantrák, ismétlések, meditáció és pszichedelikus drogok révén jöhet létre, hanem spontán is.
A misztikus hagyományok óva intenek a misztikus élmények iránti odaadástól, és védelmet nyújtanak a misztikus élmények befogadására.
A noetikus minőség a belátás elnyerésének vagy a végső valósággal való találkozás erős érzése. A misztikusok kifejezik, hogy misztikus élményeik az igazság mélységeit tárják fel.
A noetikus vagy intellektuális minőség a misztikus vagy gyakorló által szerzett tapasztalatokra és tudásra utal. A misztikus élmények lehetnek introvertáltak és extrovertáltak egyaránt.
A kifejezhetetlenség olyan élmény, helyzet, tudatállapot vagy érzés meghatározására használt kifejezés, amely nem írható le érthető nyelven.
Ezt a kifejezést gyakran a végső valósággal kapcsolatos misztikus tapasztalatokkal hozzák összefüggésbe, mivel ezek gyakran csak tudatállapotok, amelyek leírhatatlanok bárki számára, aki még nem tapasztalt hasonlót.
Sokan úgy írják le a kimondhatatlanságot, mint a teljes bizonyosság érzését, ami gyakori érzés a misztikus élmények során.
Egyesek úgy vélik, hogy amikor a misztikusok a leírhatatlanságról beszélnek, csak arra utalnak, hogy milyen nehéz a végső valóságot szó szerint leírni, nem pedig metaforákkal, szimbólumokkal vagy analógiákkal.
A filozófusok úgy vélik, hogy a kimondhatatlanság hangsúlyozása azt a kísérletet mutatja, hogy a miszticizmust az irracionálishoz társítsák, és így kizárják az értelmesebb emberi törekvésekből.
A paradoxon arra utal, ami meglepő vagy váratlan, sőt néha ellentmondásos. A misztikus élményekhez a hétköznapiságon kívüliség és furcsaság társul, ezért a paradoxonosság gyakori a miszticizmusban.
Más misztikus élményekhez és gondolatrendszerekhez képest ritkábban fordul elő paradoxon. A szellemi tevékenység megszűnhet, amikor a misztikusok megpróbálják leírni azt, ami lényegében nem írható le.
A misztikus élmények akkor következnek be, amikor az egyén eljut a gondolkodáson és a gondolatmentességen túli elmeállapotba, egy olyan állapotba, ahol az egyén kapcsolatban van a végső valósággal Az egyének nem tudják kivetíteni elképzeléseiket a valóságra.
A misztikusok meg akarják erősíteni, hogy az élményük valami természetmisztikus vagy valóban misztikus volt, amihez a paradoxon hasonlít. Mégis, a jelenségekre vagy valóságokra tervezett nyelvet kell használniuk. Az a paradoxon, hogy valamit megerősítünk, majd tagadunk, nem irracionális.
A sámánizmus a ma ismert miszticizmus egyik legrégebbi példája lehet. A sámánizmus még a nyugati kultúrákhoz is alkalmazkodott, vállalva a "neopaganizmus" kifejezést; a gyakorlat egy újabb, a new age-hez kapcsolódó formája, amely nem kapcsolódik a hagyományos sámántársadalmakhoz.
A sámánizmus ősi vallásának középpontjában egy sámán áll, akiről azt mondják, hogy eksztatikus alak, aki képes meggyógyítani a betegeket és kommunikálni a szellemi világgal. Ez a spirituális világgal való kapcsolat a misztikus élmény sajátos példája.
A sámánizmuson belüli miszticizmust a tapasztalataikon keresztül különbözőképpen határozták meg. Azt mondják, hogy rituálék során transzba vagy megváltozott tudatállapotba kerülnek, hogy gyógyítást gyakoroljanak.
Ez vallási extázisként írható le. Megidézhetnek egy szellemet, hogy belépjen a testükbe, és a sámán száján keresztül beszéljen másokhoz.
Az Eleusinuszi misztériumok az ókori Görögországban, Athén közelében tartott, Démétér és Perszephoné istennők kultuszának éves beavatási szertartásai voltak. Ezek a misztériumvallások i. e. 1600 körül, a mükénéi korban kezdődtek.
A buddhizmusban és néhány hinduista gyakorlatban a misztikus az isteni bármely részével egyesül. Az iszlámban, a judaizmusban és a keresztény teológiában a misztikusok kapcsolatba lépnek az istenséggel, de elkülönülve maradnak.
A vallási miszticizmus iránt érdeklődő és abban érdekelt emberek típusai két nagy kategóriába sorolhatók: apofatikus és kataphatikus.
Azokat, akiknek vallási ideológiája szerint a misztikus élményt nem lehet szavakkal leírni, apofatikusnak nevezik. Azokat, akik úgy vélik, hogy a misztikus élményeket le lehet és le kell írni, kataphatikus misztikusoknak nevezik.
A kereszténységben a misztika az Istennel vagy a Szentlélekkel való kapcsolat vagy lelki egyesülés. A szemlélődő imát az Istennel való gyakorlati egység megteremtésére használják, amely az éberségből fakad.
A szúfizmus az iszlám egyik ága, amelynek gyakorlói az istenivel való közösségre törekszenek azáltal, hogy elfordulnak mindentől, csak Istentől nem, korlátozott étkezés, alvás és más emberekkel való beszélgetés révén. A szúfi gyakorlatok közé tartozik a muraqaba vagy meditáció.
A dhikr egy olyan gyakorlat, amely légzési és éneklési gyakorlatokból áll, hogy emlékezzünk Istenre. Más iszlám misztikus gyakorlatok közé tartozik a szúfi szentek szent helyeinek meglátogatása és a száma, amely a zene és a tánc formája.
A zsidó kabbalisztika a sephirot, vagyis Isten aspektusainak megtapasztalása, amely betekintést nyújt az isteni létbe.
Ez egy sor misztikus tanítás, amely a végtelen és titokzatos Ein Sof és a halandó és véges világegyetem közötti kapcsolatot magyarázza. A tanítások a héber Biblia és a hagyományos rabbinikus irodalom jelentését magyarázzák.
A zsidó miszticizmusnak három fő dimenziója van, különböző célokkal a teljes misztikus élmény elérése érdekében.
Először is, a nyomozó dimenzió a világegyetem rejtett valóságának felkutatásával foglalkozik, hogy megértsük annak eredetét és szerveződését. A tapasztalati dimenzió az istenséggel való közvetlen, misztikus tapasztalat hiteles keresése.
Végül a gyakorlati dimenzió a rituálékban való részvétel, hogy hatalmat nyerjünk és gyakoroljunk, hogy változást idézzünk elő a világban.
A zsidó kabbala a miszticizmus vagy az okkult tudás e kultúra által képviselt változata. A legtöbb valláshoz hasonlóan a kabbala is a végső valóság és a misztikus tudatosság egységes megtapasztalása.
A kabbala az isteni birodalmak szerkezetét és folyamatait igyekszik megérteni. A zsidó hagyománynak az a része, amely Isten lényegével foglalkozik egy-egy szent szövegben vagy élményben. Ez a zsidó hitben elérhető legnagyobb intimitás Istennel.
A hinduizmus az a vallási rend, amelyhez a követői ragaszkodnak, általában az indiai kultúrákban. A hinduizmusban gyakori téma a miszticizmus.
A hinduizmus követői az én egyesülésére vágynak valami náluk nagyobbal, legyen az egy, az univerzumnál nagyobb elv vagy egy magasabb hatalmi figura.
A hindu misztikus élményekben általában négy közös tényező van. Az első az, hogy a miszticizmus alapja az ebben az összefüggésben megtapasztalt élmény, a megvalósulás olyan állapota, amely leírható és elérhető. A hinduizmus emberei másokat is megtanítanak arra, hogyan lehet ilyen élményeket elérni.
A második közös tényező az, hogy ezeknek az élményeknek a célja az egyén belső szellemének kiszabadítása a belső börtönéből, legyen az valós vagy illuzórikus.
Harmadszor, ez a hitrendszer felismeri az elme és a test ellenőrzésének fontosságát a megvalósítás elérése érdekében, valamint az elme és a test művelését, hogy a belülről származó energiát megfelelően tudja irányítani.
Végül, a hinduizmus miszticizmusának központi alapelve az a tény körül forog, hogy a tudás a lét. A tudás a teljes megértést szimbolizálja, ami a mindentudás vagy a mindentudó állapot végcéljának felel meg.
A mantrák kántálása, a meditáció és az ima mind a miszticizmus példái, amelyek a vallási tapasztalatokban és más nem vallási gyakorlatokban is gyakoriak.
Ha valaki részt vesz ezekben a cselekedetekben vagy magatartásformákban, az egy olyan élményt teremt az egyén számára, amelyben úgy érzi, hogy kapcsolatban áll Istennel. Ez egyben emberi átalakulást is idéz elő.
Számos vallás hisz a misztikus jelenségekben, köztük a kereszténység, az iszlám, a hinduizmus és a judaizmus. Ezek misztikus hangsúlyt fektetnek a spirituális harmóniára, az egyesülésre és a vallás misztériumaira.
Az istenmisztika azt jelenti, hogy a szellem visszatér az örök alapjához. Ez a keleti miszticizmus általános formája, de a nyugati formákban dominánsabb.
Miszticizmus | Definíció, történelem, példák és tények | Britannica
Miszticizmus (Stanford Encyclopedia of Philosophy)
Miszticizmus definíció és jelentés - Merriam-Webster
Miszticizmus - Definíció, jelentés és szinonimák | Vocabulary.com
Mi a miszticizmus? Definíció és példák
Mi a Kabbala? | Reform zsidóság
Indiai filozófia, miszticizmus és hat gondolkodási iskola
A cikk tartalma kizárólag tájékoztató jellegű, és nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsadást, diagnózist vagy kezelést. Mindig ajánlott konzultálni egy képzett egészségügyi szolgáltatóval, mielőtt bármilyen egészséggel kapcsolatos változtatást hajtana végre, vagy ha bármilyen kérdése vagy aggodalma van az egészségével kapcsolatban. Az Anahana nem vállal felelősséget semmilyen hibáért, mulasztásért vagy következményért, amely a közölt információk használatából adódhat.